ERDÉLYI TIBOR faragásai címen 1996-ban a Püski Kiadó szép kiadvánnyal lepte meg olvasóit. A könyv Bánszky Pál művészettörténész magyar és angol nyelvű bevezetőjével, Szabó Péter 62 fekete-fehér és 9 színes fotójával képet ad a Népművészet Mestere címet elnyert alkotóművészről. Erdélyi Tibor 1932. május 27-én született Csengerben, de fiatal koráig az északkeleti határszélen lévő Uszka faluban élt. Tizenhat évesen került fel Budapestre. Az Iparművészeti Múzeum restaurátor műhelyének ipari tanulója véletlenül lett táncos. Ezt a következőképpen mondja el: “A faluban citeráztam fonóban, dörzsölőben, majd Budapesten a Zalka Máté Kollégiumban citerával kísértem a három párból álló néptánccsoportot. A visegrádi fellépés alkalmával az egyik táncos megbetegedett, és helyette vállaltam a fellépést, mivel a citerázás közben megtanultam a táncot. Bekerültem az MTH Központi Együttesébe, és ezzel a csoporttal mentem 1951-ben a berlini Világifjúsági Találkozóra, ahol a mozgásom megtetszett Rábai Miklósnak és elvitt az Állami Népi Együttesbe.” 1952 szeptemberétől szóló-, illetve magántáncos lett. Feleségét is itt ismerte meg. Mindketten 1979-től nyugdíjba mentek. De mint pedagógus és koreográfus, Erdélyi Tibor tovább dolgozik a budapesti Vadrózsák Táncegyüttesénél. Gyakran hívják mindkettőjüket külföldre is tanítani. A legtöbbször Japánban jártak. A faragóművészt így méltatja Bánszky Pál: “Erdélyi Tibor faragásai sok szempontból eltérnek e korszak népművészetének a megjelenésétől. Egyéni úton járt, de művészete mégis a hagyományban gyökeredzett… Mint rendkívül kreatív, tehetséges alkotó, nyitott a világra. A vizuális kultúrában, az egyetemes művészet minden területén folyamatosan tájékozódott, de sohasem bújt más bőrébe, megmaradt szuverén világánál, kialakult stílusánál. Táncosként bejárta a világot. Tanulmányozta a természeti népek kultúráját és a modern művészetet is. Megismerhette az aszték és a maja kultúrát… Párizsban egy hétig járta a Louvre-t, New Yorkban a Modern Művészet Múzeumát. De eljutott Kolozsvárra Szervátiuszékhoz is. Természetes, hogy faragásaiban nagy szerepet kap a táncábrázolás, hiszen saját izmaiban érzi ezt a művészetet. De a balladák világa, a népszokások, a megszenvedett magyar múlt; az elhurcoltak, a határainkon kívül meghaltak emléke, a siratók, a rájuk emlékeztető kopjafák, mind-mind Erdélyi Tibor mély emberismeretét, népismeretét és szeretetét adják vissza faragásaiban.” Könyve nem hiányozhat a táncosok könyvespolcáról! Kaposi Edit
vissza a tartalomhoz